Szép Új Lét

A hétvégén megbuktam, lehet rá valamilyen mentség? Nem hiszem... 

Vendégségben voltunk egy jó barátunknál, és nem volt semmi olyan, amit a diétám alapján ehettem volna... Így bekajáltam másból, mindenből, amiből nem szabadott volna. Talán még nem is ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy azóta eltelt két olyan nap is, hogy összeettem mindenfélét, tényleg mindenfélét!! :( Ráadásul tegnap még a munkámban is úgy felhúzott az egyik ügyfelem, hogy csak na! "Persze" kajálás lett a vége... Áááá, veletek is fordult elő már ilyen?? Szégyellem magam, most érzem, ahogy leírom ezeket a sorokat. Ma reggel is szénhidráttal indítottam. NEM SZABAD!! És nem írtam már egy hete az étkezési naplómat se!!

A kontrollon múlik minden, amin úgy tűnik szorítanom kell. Elhatároztam, hogy havi 3 kg mínusszal számolok, így októberre el is érhetném az álom súlyt. De most akkor szégyellem magam. Amúgy járok csoportba (egészen más okból) ahol kiderült, komoly problémák vannak az étkezésemmel, és az ételhez fűzött viszonyommal. Ezt eddig is tudtam/sejtettem, ezen komolyan dolgoznom kell. (És ami a legnehezebb, hogy este a tv előtt ne egyek.)

Komolyan kiakadtam azon, hogy csak egy nap ettem fehér lisztes dolgokat, (ezen az ominózus szombati bulin) és utána két napig komoly kaja sóvárgásom lett, amit megint alig tudok leküzdeni. Atyaég, tűnj el péksütemény!!

A célom 30 kg-tól megszabadulni. Még jobb lenne 35-től, de az előbbivel már elégedett lennék. Aztán ki tudja, lehet hogy addigra teljesen megszállott lennék, és meg sem bírnék állni. De ne szaladjunk ennyire előre. 

Azért remélem, hogy rajtam kívül más is fogja olvasni a blogomat, aminek persze a legfőbb célja, hogy a kitartásomat erősítse, de emellett ha másoknak is segít, akkor már nagyon jó. :)

Amit csinálok, az nem fogyókúra, mert ezt a fogalmat, kifejezést, szót nagyon nem szeretem. Életmódváltás, ez egy gyönyörű szó, ami tele van reménnyel, eséllyel, döntéssel, magával az élettel. A kúra különben is egy szakaszt jelöl az életben, aminek van kezdődátuma és vége. Nem jelent semmi jót, ha kijelölünk két dátumot. Mit segít ez rajtunk? Semmit... Ami utána következik az a visszaesés a kövérségbe, gyengeségbe. Életem során sokszor voltam gyenge, elég is volt belőle.

Szóval nincs semmiféle fogyókúra meg éhezés. A paleo életmóddal összeismerkedtem tavaly év végén, és nagyon szimpatikus lett. Aztán el is kezdtem idén januárban, és az első héten nagyon megszenvedtem. Volt olyan nap, hogy sírtam, kiborultam olyan rosszul éreztem magam. 4 teljes napig egyfolytában fájt a fejem, éjjel is. Lehet, hogy a szénhidrát és cukor kiiktatása ennyire megviselte volna a szervezetemet? Nem tudom, hogy van-e összefüggés, de én hiszek benne. Az első két hét volt az átállás időszaka. A paleo nem gyerekjáték és nem is leányálom az elején. Nagyon sok lemondással jár. Volt olyan nap, amikor egész nap azon gondolkodtam, hogy akkor én már ezt sem ehetem és azt sem soha többé? Ez nagyon rossz gondolkodás, ami simán megöli a fogyásba vetett hitünket, erőnket is akár. Szóval nagyon gyorsan el kellett hagynom ezt a fajta hozzáállást, ha nem akartam feladni. Márpedig nem akarom feladni!! Meg akarom mutatni mindenkinek, hogy képes vagyok lefogyni. Nem voltak az életemben eddig olyan események, amik nagyon nagy erőfeszítésembe kerültek volna. Kivéve talán a főiskola elvégzését...

Több leszek azáltal, ha megmutatom másoknak, mire vagyok képes? Nem tudom... A saját szememben biztosan. Jobban elfogadnak, ha lefogyok? Nem tudom... Nem éreztem eddig sem, hogy ne fogadnának el. Kivéve édesanyámat. Ő biztosan nem fogadott el, de most már nem hibáztatom emiatt. Ez megér egy külön blogbejegyzést, azt hiszem. Büszke lennék magamra, ha sikerülne? Biztosan!! Mindenkinek eldicsekednék vele, az már biztos. :) 

A paleolit életmódról nagyon sok embernek téves információi vannak. Rengeteg helyen azt olvastam tévesen, hogy úgy étkeznek, mint az ősemberek. Ez így nem igaz. A ma élő bennszülött törzsek étkezését veszik alapul. A különbség nem kicsi és a kettő nagyon nem ugyanaz. Akit érdekel a téma, rengeteg haza szakirodalma van, ne a netről informálódjatok, mert sok téves, fals információ van fenn.

Tehát paleo: 

Nem eszünk tejtermékeket, cukros ételeket, hüvelyes növényeket, burgonyát, semmiféle gabonát, semmiféle liszteket. A méz nem tiltott, viszont csak megtűrt, tehát nagyon ritkán kis mértékben megengedett.

Nahát én ezzel kezdtem meg az életmódomon való változtatást, amit mondanom sem kell rettenetesen megviselt, mind fizikailag, mind mentálisan. Az is igaz, hogy nem szabadott volna egyik napról a másikra beleugrani, hanem szép fokozatosan kellett volna átállni. Csak hát én a végletek embere vagyok, és ugyebár az esküvő is közeleg. Valamit vagy nagyon elszántan csinálok, teljes gőzzel, vagy sehogy sem. Nem igazán sikerül a középutat megtalálnom. :)

Aztán eltelt két hét szenvedés, és bár kezdtem magam jobban érezni, mégis úgy gondoltam, hogy az én szervezetemnek így, ebben a formában ez nem jó. Átgondoltam hát, hogy mit kellene tennem, és arra az elhatározásra jutottam, hogy lesz olyan dolog, amit nem vonok meg magamtól. Ilyen például a natúr joghurt, amit ritkán ugyan, de engedélyezek magamnak, különben nem tudok wc-re menni. :( És ilyen a teljes kiőrlésű kenyér, illetve teljes kiőrlésű zabpehely is, ami ugyebár nagyon-nagyon-nagyon nem paleo, de ritkán szükségem van rá. Enélkül ugyanis nagyon nincs miből energiát gyűjtenem, hiába is írja a könyv, hogy nem a szénhidrátból keletkezik az energiánk. Ennyi, amit változtattam. 

Továbbra sem eszem semmit, ami akármilyen szinten is, de találkozott mesterséges cukrokkal. Illetve nem eszek tésztát, rizst, krumplit. Sok gyümölcs, zöldség, hús ezek jöhetnek. Álmomban sem gondoltam, hogy valaha is lesz olyan, hogy nem eszek mindenhez kenyeret. Korábban nem tudtam elképzelni úgy egy reggelit, hogy csak sovány szalámit egyek zöldségekkel. Ma már nagyon szeretem. És ami még nagyon fontos, a glikémiás index. Figyelem a táplálékok glikémiás indexét, és csakis olyan fogyasztok, aminek alacsony, vagy maximum közép kategóriába sorolt. Ez azért fontos, mert a vércukor ideális tartományban tartásához fontos, hogy alacsony g.i. értékűt együnk, így csak lassan, fokozatosan emeli a vércukrot. Ami nemcsak, hogy egészséges, hanem ezáltal később leszünk éhesek. Ebből következően nem is fogunk kívánni annyit enni, mint korábban. 

A szénhidrát függőség nagyon rossz. Olyan lehet, mint az alkoholizmus, vagy játékszenvedély. Szabályosan elvonási tüneteim voltak az első két hétben. Persze most is van, hogy megkívánom (volt hogy bűnbe is estem), de a sóvárgáson kívül (ami agyban dől el), testi tüneteim teljesen megszűntek. Nincs már szénhidrát-éhségem sem. Ami annyit jelent, hogy korábban, ha valami szénhidrátosat ettem, akkor utána 1-2 órával majd megpusztultam, olyan éhes voltam. Ugye milyen ismerős érzés, amikor pl. megeszel egy tál tésztát?

A cukrot sokkal könnyebben elhagytam. Itt is van, hogy megkívánom az édességet, de kiváltom mással, ami megengedett. Hétvégén nálunk voltak "anyósjelöltömék", és belém tukmálták a krémest. Hát mit ne mondjak, borzasztóan éreztem magam. Összenéztem az asztal másik felén ülő édesanyámmal, aki szintén nem eszik ilyeneket, és a tekintetében láttam a kétségbeesést. Minden benne volt a szemében. Nem bánthatjuk meg őket, bár tudják, hogy nem eszünk ilyeneket... Úgyhogy nagy hősiesen, óriási bűntudattal, de elfeleztünk egy krémest. Másnap is bántam. Na mi van ilyenkor? Hülye egy helyzet. Mondjuk az eljegyzésen is ez lesz. Nem tehetem meg, hogy nem eszek az elém rakott ételekből, süteményekből. De basszus!! 3 hete nem ettem egy szem krumplit sem, pedig korábban éltem-haltam a sültkrumplitól, és akkor most ezt a szép eredményt dobjam a kukába? Ááá, majd zöldségkörettel kérem a menümet. :)

Tehát nem kis súlyfelesleg van rajtam, amitől most már tényleg meg szeretnék szabadulni. Tegnap régebbi képeimet nézegettem, ami úgy érzem erőt ad ahhoz, hogy kitartó legyek. Sokan el sem hiszik, hogy régebben milyen sovány voltam. Sokáig nem is okozott problémát a kövérségem. Bár ezt a szót a mai napig ki sem bírtam mondani magammal kapcsolatban. És a környezetem sem, kivéve persze anyut, aki a legnagyobb kritikusom. Ő folyamatosan kritizált álítólag csak jót akarva, de nem is sejtheti ezzel mennyit ártott. Kétségbe volt esve, ezáltal én meg jól megmakacsoltam magam.

Hiába mondogatta,ha én nem gondoltam úgy, akkor minden hiábavaló volt. Márpedig én nagyon sokáig nem gondoltam úgy. Aztán a lánykéréskor átkattant bennem valami. 'Én nem leszek kövér menyasszony az esküvőnkön.'Ja, és nem fogyókúrázni és pláne nem éhezni akarok, hanem életmódot változtatni, mert a változtatás az én kezemben van!

Úgyhogy immár 3 hete máshogy étkezem. Az eredménye 5 kg mínusz eddig! 

Március 23-án lesz 10 éve, hogy először találkoztunk a párommal. Akkor még nem tudhattuk, hogy később együtt fogjuk elképzelni az életünket. Tavaly év végéig mondhatjuk, hogy semmi különös nem történt az életünkben. Ő otthon lakik, még én is. Aztán karácsonykor eljött életem legboldogabb napja. Megkérte a kezem. Kicsit sután, nagyon izgulva, de akkor és ott és azóta sem ez számít! Nagyon boldoggá tett akkor. Nem is tudhatja, hogy mennyire máshogy látok azóta mindent. Azóta persze tervezgetjük az összeköltözést, amihez fel kell újítani egy lakást, ettől picit félek, de együtt megcsináljuk!! :) Teljesen bepörögtem az esküvő gondolatától, karácsony óta ebben a témában olvasgatok, kutatok, gondolkodok. Februárban meglesz az eljegyzésünk is.

Nagyot mozdult bennem valami... Talán átkattant valami a fejemben. Elhatároztam, hogy lefogyok, ha törik-ha szakad. De miért is kell lefogynom? Mert az utóbbi 6 évben nagyon elhagytam magam. Korábban sosem érdekelt az evés, mindig 50-55 kg voltam. Viszont felkúszott rám több, mint 30 kg. :(